2,2014.11.11. 20:06, Barbi
Szallllllagavatóó. Sajnos még nem az enyém, de részem lehetett benne, mint tűző tizenegyedikes diák. Annyira hihetetlenül gyönyörű volt minden...szavakat nem találok rá. Hűűűűha. Minden lány egy hercegnő volt, a fiúk pedig elegánsak voltak a frakkjukba. Nem is tudom hol kezdjem, mit írjak róla, mert tényleg annyi jó érzés és gyönyör kavarog bennem, hogy nem tudom szavakba önteni. Már maga az, amikor névsorban szólították osztályonként a tűzéshez a végzősöket szép volt, a vonulás és a zene ami alatta ment, szerintem én jövőre el fogom magam sírni. Na jó azért nem! Inkább remegni fogok idegességemben. Igen, ez valószínűbb.. Most ugyan még csak tűztem, de már most le kellett ülnöm, mert szédelegtem az idegességtől. Fogalmam sem volt, hogy a hosszú körmeimtől, hogyan fogom feltűzni a szalagot, féltem, hogy elejtem, mellészúrom, megszúrom a lányt/fiút..egyszóval rettegtem, de végülis sikerült és a körmöm nem is zavart. Kíváncis leszek a sajátomra, hogy ott majd összeesek az idegességtől?! Reméljük nem!
Hétfőn és ma már az órámra kellett kelnem, sikeresen mind a kétszer elaludtam. Kilencedikben még egészen jól ment a felkelés, tizedikben már néha-néha fájt, de azért volt, hogy simán kipattantam az ágyból. Idén meg..minden egyes reggel(inkább hajnalnak nevezném) 5.40-kor megszólal a telefonom és annál jobban semmi sem szokott fájni. Jövőre meg gondolom, ha így haladok akkor fel sem kelek a csörgésre, immunis leszek rá.
Molly ismét hiperaktív kutyussá változott, nem tudom mi lehetett egy hétig a baja. Lusta volt, nem pörgött, ha játszani kellett csak akkor futkározott. Már kezdtem emgijedni, hogy beteg szegénykém. Persze nem zárja ki semmi, hogy volt valami rövidke betegsége, de mindenesetre ismét olyan, mint általában. Rohangál, összenyalja az arcom, széthordja a faágakat, össze-vissza ugrabugrál a játékával és meg van zizzenve ha hazajön valaki. Kis bolondom.
Itt az én szépségem. Épp egy cserepet molesztál.
|